Kárpátia Oldal!
Még fejlesztéés allat de nem sokká kész:)
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Egy pár dalszöveg
Abból a fából:
Abból a fából vágjátok ki a keresztem,
Amit akkor ülltetek mikot születem,
Abból a fából legyen majd a a koporsóm,
Amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom.
Gyallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet,
Ami mégegyszer táplálja kihülő szívemet.
Földbe' nyugvó gyökereiből faragjatok pipát,
Szabad lelkem az égbe száljon mint a füstkarikák.
Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyekének,
Mely arat, de fegyver is a Magyar kezének,
Fának apró forgácsát vessétek a szélnek,
Viszik messze majd hírünket ahol földet érnek.
Egy árva szűz rügyéből új élet sarjadjon,
Ne hagyjátok soha, soha, hogy nemzetetek kihaljon,
Legszebbik részéből végül bölcsőt készítsetek,
Hogy szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek.
Altató:
Valahol mélyen ott a szívem rejtekében,
Őrzök egy verset, mindközül legszebbet,
Anyám szavalta, a gyermekét altatta,
Belém vésődött mindegyik sora.
Refr.
Ne félj, ne félj!
Én itt vagyok veled.
Imádkoznak az angyalok neked,
Nem érhet baj, csukd be kis szemed,
Aludj, aludj!
Álmodjál szépeket.
Sok éve annak, hogy a magam útját járom,
Ma már csak álom az, hogy volt gyerekkorom,
De könnyes szemmel anyámat megkérem,
Hogy azt a verset mondja el nekem.
Refr.
Ne félj, ne félj!
Én itt vagyok veled.
Imádkoznak az angyalok neked,
Nem érhet baj, csukd be kis szemed,
Aludj, aludj!
Álmodjál szépeket.
Sok éve annak, hogy a magam útját járom,
Ma már csak álom az, hogy volt gyerekkorom,
De könnyes szemmel anyámat megkérem,
Hogy azt a verset mondja el nekem.
Refr. (2x)
Ne félj, ne félj!
Én itt vagyok veled.
Imádkoznak az angyalok neked,
Nem érhet baj, csukd be kis szemed,
Aludj, aludj!
Álmodjál szépeket.
Falu rossza:
Híres falu az én falum,
Sok jó ember lakja,
Közepében sáros utca,
Se vége, se hossza,
Csak egy ember háza táját,
Növi be a dudva,
Itt lakik a falu rossza
Még az ág is húzza.
Gémeskutak ágaskodnak,
A megye határban.
Igazságot ne keressünk,
A gonosz pletykákban,
Rossz az, aki rosszra gondol,
Vigye el a kánya.
Én vagyok a falu rossza,
A fene se bánja.
Templom mellett áll a kocsma,
Az ajtaja tárva,
Itt mulat a falu rossza,
Míg bírja lába.
Nem kellek az ördögnek sem,
Vígan ezt dalolja,
És a csapos talicskával,
Este haza tolja.
Bölcsebb lettem, mint Salamon,
Tanultam pár dolgot,
Okosabb, ha nem tudják,
Hogy játszom a bolondot.
Ha az utcán végig megyek,
Megelőz a hírem,
Erre jön a falu rossza,
Mentsen meg az Isten.
Hajladozó vén eperfa,
Földig lóg az ága.
Próbáltak már eltemetni,
De minden hiába.
Készült nékem fakereszt is,
Dőlt betűvel írva,
Itt nyugszik a falu rossza,
Béke poraira.
Bánat virág:
Névtelen sírra teszem
Nincs más virág sírodon
csupán bánatvirágom
Bánatvirág kinyílik
Szomorú fűz sóhajlik
Szomorú fűz simogatja
Enyhe szellő borzolgatja
Bánatvirág lelkemen
Emlékemből nevelem
Körbefonja lelkemet
A szomorú emlékezet
Bánatvirág nem hervad
Emlékem mi táplálja
A kegyetlen idő álja
Leteszem sírhantodra
Bánatvirág lelkemen
Egy névtelen sírra teszem
Szomorú fűz simogatja
Könnyű szellő borzolgatja
"...Fáj a földnek és fáj a napnak
s a mindenségnek fáj dalom,
de aki nem volt még magyar,
nem tudja, mi a fájdalom!..."
Tudtok-e még talpra állni
Tudtok-e még a hazáért
Fél világgal szembeszállni
Kitartani mindhalálig
Vissza el a szent határig
És ha eljön majd az idő
Jó anyátok így búcsúzik:
Menj, menj, menj, menj!
Bár te voltál mindenem
A sárguló fűzfalevéllel üzenem
Hogy élsz vagy sem
Nem tudja senki sem
De őriz anyád itt bent a
szívében.
Érdemes közétek állni
Érdemes a magyar zászlót
Egy igaz ügyért szolgálni
Érte élni mindhalálig
Eljutni a szent határig
És ha eljön majd az idő
Jó anyátok így búcsúzik:
Menj, menj, menj, menj!
Bár te voltál mindenem
A sárguló fűzfalevéllel üzenem
Hogy élsz vagy sem
Nem tudja senki sem
De őriz anyád itt bent a
szívében.
Pirosban és feketében zászlót lenget ott a szél,
lengeti a selyemzászlót, hirdeti a szabadságot,
ó, a szabadságot.
Refr.:
Mesélj még nekem, ó, édes Istenem,
Erdélyért hulljon a könnyem,
ki vérét értünk adta, életét nem sajnálta,
rabságért, szabadságért, könny hull a szép hazáért.
Udvarhelyi nagyerdőben kicsiny falu mit mesél?
Faragott székelykapukon ezer év vésett remény,
belevéste minden búját, belevéste népe sorsát,
ó, népe sorsát.
Refrén
Fent, a csiki dombok között, kicsiny falu mit mesél?
Templomjának harangjától hit és erény visszatér,
harang hangját a szél viszi, olyan messze, el sem hiszi,
ó, el sem hiszi.
Refrén
Hargitának legszebb részén kicsiny falu mit mesél?
Vízzel árasztott sírjába örökre nyugodni tér,
fodrozódik drága hantja, mikor az eső siratja,
ó, mikor siratja.
Refrén 3x
Nem találja, valamerre elszállt,
Elszállt messze, idegen hazába,
Szeretője mindhiába várja.
Elszállt messze, idegen hazába,
Szeretője mindhiába várja.
Akkor hagyta szegényt ott magára,
Mikor nagy szükség lett volna rája.
Megállj holló egyszer még megbánod,
Hogy cserben hagytad hű, szerető párod!
Megállj holló egyszer még megbánod,
Hogy cserben hagytad hű, szerető párod!
Búcsúzóul azt mondom te holló,
Áruló szívednek nem terem jó!
Ne is gyere haza ide többé,
Országodnak idegene lettél.
Ne is gyere haza ide többé,
Országodnak idegene lettél.
Mától fogva feketében járjon,
Minden holló széles e világon!
Csak az legyen rút, fehér posztóba,
Aki népének lett árulója.
Csak az legyen rút, fehér posztóba,
Aki népének lett árulója.
Csak az legyen rút, fehér posztóba,
Aki népének lett árulója.
És a lángok az égbe nyúlnak,
A feledés homálya lassan elmossa a múltat!
De míg a mesék igazsága
Száll szájról szájra,
Addig van remény, hogy megmarad, a magyarnak hazája!
Míg egy tőről fakadtunk,
Most szerteszét szóródtunk,
És testvér a testvérnek, egymás farkasává váltunk!
Csak a legendák világa,
Őrzi még magában,
Egy szebb jövő ígéretét, a sötétség nyomában!
Egy ősi dallam hangját,
Megtört szívek dúdolják,
És a keserű bánat morzsáit édes porba fojtják!
S míg nehéz esőcseppek,
A könnyek úgy peregnek,
Siratják a hajdan volt, dicső büszkeséget!
Míg Isten megtart minket,
S nyelvében él a nemzet,
Addig ezer gyökér összeköt, itt minden magyar lelket!
Ahogy a csillagok felettünk,
Szabadnak születtünk,
S táltosok, regősök, harcos utódait nemzzük!
Valahol pásztortüzek gyúlnak,
És a lángok az égbe nyúlnak,
A feledés homálya lassan elmossa a múltat.
De míg a mesék igazsága
Száll szájról szájra,
Addig van remény, hogy megmarad, a magyarnak hazája!
Hó-hullató, titkos, téli éjszakában
Ült egy sápadt asszony, álmodozó szemmel
Az ujja közt orsó, a guzsalyán kender
Mint két rózsabimbó,az öreg nő mellett
Úgy játszik előtte két viruló gyermek
Kedvderítő vendég nem járja a házat
Két látogatója a gond meg a bánat
Mégis mikor leszáll a csillagos este
Gyermekek szoknyáját húzkodják esengve
Szívük a Szent Anna-tó partján barangol
Mondjon mesét, kérjük, édesanyánk arról
Szegény asszony szeme belevész az éjbe
Perdül a rokkája,suhan a meséje
Fehér gyopár szegte nagy hegyek tetején
Élt két irigy testvér, bús váruk rejtekén
Egy idegen úrnak arra vitt az útja
Szín-arany hintóját hat paripa húzta
Az egyik testvérhez betért vendégségbe
Aki a hintóra szemét rávetette
Hét falut is ígért,de sehogy sem kapta
Elő még egy hordó, verjük azt is csapra
Hanem akkor játszunk, döntsenek a kockák
S így nyerte el tőle aranyos hintóját
Reggeli napfénynél testvéréhez hajtott
Kiből az irigység e szókat hallatott:
Megmutatom majd én néked holnap reggel
Mikor fényes hintóm szép álmodból felver
Drága ékkövekkel színültig rakatta
tizenkét szűz leányt elébe fogatta
Húzzák a leányok,majd belé szakadnak
De csak nem mozdul az semmilyen parancsnak
Végig csap az ostor egy Anna nevű lányon
Nem egyszer, nem kétszer, ki tudja vagy hányszor
Tűrt amíg tűrhetett jámbor nép módjára
Míg nagy keservében szóra nyílt a szája
Nyeljen el a föld hát mindünket itt nyomban
Ekkor már szemében különös láng lobban
Átkozza azt is, ki világra hozta őt
Láss csodát, nyílt a hegy és a vár összedőlt
Maga alá gyűrt az embert, kincset, házat
S helyében csillogó, víztükrű tó támadt
Ezüst csíkban porzik a víznek smaragdja
Hol tizenkét hattyú úszik ki a partra
Mind a tizenkettő szép lánnyá változik
Csak az Anna marad s holtig imádkozik
Göröngyös úton sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár-török dúlt, a labanc rabigált.
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Mádéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfélezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj de, gyakran tépte,
Nem értett egyet akkor sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Kajla bajsza alatt kacag, ha dagad a flaska.
Haj-jaj, ablak alatt dalra fakad, s szakadatlan hajtja,
Ha laza a gatyamadzag, csak kalap van rajta.
Ablak alatt dalra fakad, s szakadatlan hajtja,
Ha laza a gatyamadzag, csak kalap van rajta.
Menyecske tehenet fej gyenge len pendelyben,
De pendelye elfeslett, s fedetlen lett keble.
Hej-hej megszeppent erre egy percre, persze ez lett veszte.
Egy fess levente megleste, s menten leteperte.
Megszeppent erre egy percre, persze ez lett veszte.
Egy fess levente megleste, s menten leteperte.
Iszik kicsit, s így indít biciklizni mindig.
Bíz kicsípik, s viszik is nyírpilisi sittig.
Sír-rí, nincs kis rigli, nincs bilincs, mit civil ki bír nyitni,
Illik ily piciny csínyt így ríttig sittig vinni?
Nincs kis rigli, nincs bilincs, mit civil ki bír nyitni,
Illik ily piciny csínyt így ríttig sittig vinni?
Folyton torkos drótos tót kosropogóst kóstol.
Potyog most sok olcsó gomb, oly komoly gyomortól.
Ó-hóó, ódon hordóból csobogó jó bort mohón kortyol,
No most gondoskodjon doktor módos koporsóról.
Ódon hordóból csobogó jó bort mohón kortyol,
No most gondoskodjon doktor módos koporsóról.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Kárpátia Oldal! - © 2008 - 2025 - karpatiarajongokfigyelem.hupont.hu